Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) megalapításakor az egészséget a következőképpen határozta meg: "a teljes fizikai, mentális és szociális jólét állapota, amelyet nem csupán a betegségek hiánya jellemez".

A jólét fogalmának beemelése az egészség definíciójába a szoros értelemben vett terápiákon túlmutató népegészségügyi fejlesztés iránti növekvő érdeklődést tükrözi, és ezen lehetőségeket is magában foglalja, hogy az emberek elkerülhetetlenül keresik a belső nyugalmat és a belső békét. Kijelenthető, hogy aki magas életminőségre vágyik, az harmóniában szeretne lenni önmagával és az őt körülvevő világgal. Számos tanulmány kimutatta, hogy a fizikai aktivitás a pszichológiai területen is javuláshoz vezet, és csökkenti a stresszt. Izomterhelés hatására a szervezet olyan anyagokat termel, amelyek testi és lelki szinten egyaránt jólétet hoznak létre.

Szánjon időt saját testének ápolására és az „én”-ről való gondoskodásra egy meleg jakuzziban – ez önmagában javítja testi és lelki közérzetét. A meleg vízben való fürdés az egyik legrégebbi gyakorlat, amelyet az ember kifejlesztett a minőségi kikapcsolódásra, valamint a testi és lelki jó közérzet javítására, harmóniájára. Ahhoz azonban, hogy „előnyös” legyen, a teljes elmélyülésnek meg kell felelnie néhány általános elvnek. Ezenkívül a végrehajtás módját (időtartam, hőmérséklet stb.) illetően számos lehetőség van. Az alkalmazás függ a felhasznált víztől (termálvíztől vagy sem), valamint az eljárastól. Létezik egy tényleges technika, az úgynevezett balneoterápia, amely végtelen lehetőségeket kínál. Ezek egyike a hidromasszázs, azaz a testet bizonyos nyomással elérő vízsugarakkal végzett masszázs.

A görög Hippokratész (az orvostudomány atyja) idejétől kezdve a rómaiakon át a középkoron át egészen napjainkig a vizet mindig a legegyszerűbb formájában használták ("Aqua, omnium rerum vilissima", írta Livio az ókorról). Róma: "Ebbe a városba a víz, minden elem közül a legszerényebb jutott"): ivókúrára és fürdőzésre egyaránt felírták, és állítólag sokféle betegséget, különösen a krónikusakat enyhíti vagy gyógyítja. Ezzel kapcsolatban a következők említhetők: a bőr és a lágyrészek betegségei; Emésztési problémák, köszvény, reuma, dyspepsia és májbetegség.

Szinte minden országban fellelhetőek a fürdők ősidőkből származó nyomai. Az ókori egyiptomiak, héberek, görögök és rómaiak számára a víz alapvető szerepet játszott a legfontosabb vallási szertartásokban, és a test és – szimbolikusan – a lélek megtisztítását szolgálta. Az egész világon léteznek olyan emberek, akik hitüket a természetes víz gyógyító erejével egyesítették, hogy testileg és lelkileg felszabaduljanak, és megtisztítsák testüket és lelküket. A keresztelést a zsidó-keresztény hagyományban tisztító szertartásként is vízzel végzik.

A középkorban az orosz gőzfürdők (banja) elterjedtek Európában is, ezek erősen fűtött, vízgőzzel telített helyiségek és a forró, száraz levegőre épülő római fürdők. E két fürdőtípus sajátosságaiból adódóan azonban könnyen megkülönböztethetők és egymást kiválóan kiegészítik.

Fokozatosan az egész világon elterjedtek a szaunaszerű létesítmények, amelyeknek gyógyító hatást tulajdonítottak. A norvég orvosok körében tehát széles körben elterjedt az a vélemény, hogy a szauna preventív hatással bír a különféle fertőző betegségekre.

S.F. Milligan (1889) leírta az ír fürdők elterjedését Írországban a reumás betegségek gyógyítására.

Az ír fürdők elterjedése Közép-Európában az ír Barter orvosnak köszönhető. Ez a fajta fürdő gőz alapú. 50-55°C-os meleg, enyhén gőzzel telt szoba, ködgőz képződés nélkül. A testet ezután zuhanyozással vagy mosással hűtötték le. Mára ez a fürdőtípus szinte teljesen eltűnt.

1799-ben az angol W. Toog, a szentpétervári Orosz Tudományos Akadémia tagja azt állította, hogy az orosz fürdő képes megelőzni a különféle betegségeket; Figyelembe véve a megbetegedések alacsony arányát, a jó testi-lelki egészséget és a hosszú átlagos várható élettartamot, amelyet az oroszok körében tapasztalt, és amelyet az orosz fürdő hatásainak tulajdonított.

Az izzasztófürdő gyakori kezelés volt egyes afrikai törzseknél. A japánok ehelyett kamaburót, használtak, amellyel jó eredményeket értek el különféle traumák, bőrbetegségek, emésztési zavarok, ízületi gyulladások és reuma kezelésében. Hasonló hatásokat szereztek az Ishiburo-tól, amelyet az elmúlt 10 évszázadban használtak. A fürdőhöz írott használati utasításokat Nagaszaki közelében találtak. Konkrét ellenjavallatok az alábbiak voltak : vénás betegségben, epilepsziában és leprában szenvedőknek tilos volt használni. A fürdőben akupunktúrás kezelésre készítették fel a betegeket, amit az első 3-4 napban nagy odafigyeléssel végeztek. Utána 10 naponként javasolták a fürdést. Tilos volt enni, inni, zajongani, vizelni és szexuális tevékenységet folytatni a fürdőszobában. A fürdő használata lehetővé tette a személyi higiénia betartását, profilaktikus célokat szolgált, sőt 7 bőrgyógyászati ​​megbetegedés esetén terápiás hatást lehetett elérni.

Az alaszkai eszkimók azt hitték, hogy a verejtékfürdő gyógyító hatású. Nem csak higiéniára használták őket. Különféle betegségekben, például izomrendellenességekben gyógyító tulajdonságokat tulajdonítottak nekik.

A mezoamerikai indián törzsek temazcalokat, az ősi majáktól örökölt gőzfürdőket használtak, amelyek célja nemcsak higiénikus, hanem terápiás is volt. Többek között reumás és bőrgyógyászati ​​betegségek kezelésére használták őket. Az orvosok által továbbra is javasolt temazcal növényi kivonatokkal és egyéb összetevőkkel kombinálva, amelyek nyugtató és erős illatot árasztanak a párologtatás során.

Egészen a közelmúltig a "hidrológia" (vagy orvosi hidrológia) kifejezést kifejezetten a víz felhasználásával járó orvosi vagy terápiás gyakorlatra használták. Csak mostanra kerültek be a megfelelőbb kifejezések a köznyelvbe, mint például a hidroterápia, balneológia, krenoterápia, thalassoterápia (tengerparti gyógymódok), amelyek jelzik a víz – mind a közönséges, mind a természetes ásványi tartalmú – terápiás szerként történő használatát belső vagy külső betegségek esetén. A hidroterápia általában a víz terápiás felhasználásából áll, függetlenül attól, hogy a vizet ivásra vagy fürdésre használják; a balnoterápiát viszont csak vízfürdők esetén alkalmazzák. A thalassoterápia kifejezés magában foglalja a tengervizes fürdőket.

Sajnos a mai rohanó világban általában annyira kevés időt szánunk arra, hogy nyugalomban elgondolkozzunk a világ dolgain, naponta 20 perc kikapcsolódás a jakuzzinkban feltölti a testet és lelket energiával! A rendszeres jakuzzizástól általános állapotjavulást is várhatunk, betegségek vagy sérülések után gyorsabb lehet a regeneráció, hiszen a pezsgőfürdő használata növeli a vérkeringést, ezzel pedig javítja a természetes ellenálló képességünket is.

A gőzfürdőzés a megfelelő hőmérséklet és használati idő esetén nagyon élvezetes és relaxáló, közben egészségünkre is nagyon jótékonyan hat. A gőz megfelelő használat esetén piehentető és stresszoldó hatása mellett a téli időszakban gyakran előforduló légúti betegségek esetén pl.: torokfájás, köhögés, megfázás – enyhítésére is alkalmas.

Az igazi Spa-életérzés beköltözhet otthonába, és kiélvezheti annak minden előnyét:

• A nap bármely szakában igénybe veheti, akár éjjel is, ha akkor van rá ideje
• Nem kell aggódnia a higiénia miatt
• Senkihez nem szükséges alkalmazkodnia
• Összehozza a családot: a saját medence a kicsit és nagyot egyaránt boldoggá teszi!